2018, december 15, 12:40:46

Ne csak a saját szemeddel láss! – Tanmese mindenkinek!

20130311191657-compressor

A méhecskék a tavaszi munkálatok végéhez közeledve sürögnek-forognak, sok dolguk van, hiszen virágzik az akác, nagyon sok virágot kell beporozniuk, és mindjárt itt a nyár, amikor sok más új növényt is a gondozásukba kell venni. Naponta több százszor fordulnak erdőktől, mezőktől a kaptárig, vidáman döngicsélve végzik kitartó munkájukat.

Egy méhecske épp visszatért a kasba, és fürgén táncikálva elmesélte nővéreinek, hogy felfedezett egy új kis facsoportot, ami roskadozik a sok virágtól, és szüksége lenne egy kis erősítésre, hogy mindet be tudja porozni és haza tudja szállítani a sok nektárt. Mert bizony az összes virágról-virágra repkedő csíkos kis jószág nőstény, a méheknél a lányok végzik a nehéz munkát.

Gyorsan össze is állt egy csapat, akik készen voltak az indulásra, és kiröppentek a szabadba, hogy nekilássanak a munkájuknak, és ekkor hirtelen egy sötét árny takarta el a napot és hangos morajlás támadt. A méhek ijedten repkedtek, nem tudták milyen veszély leshet rájuk, milyen lény közeledik otthonuk felé. Feszülten várakoznak, mi fog történni.

Ekkor valami recsegve-ropogva átszúrta a fészkük oldalát, mély tátongó lyukat hagyva maga után. A méhecske berepült a nyíláson körbenézett és hatalmas pusztítást látott. Az a valami végigszántotta a lárva bölcsődét, megölve nagyon sok kis ártatlan bébi méhet, áttörte az éléskamrájuk falát is, szétfolyt, és szivárgott a méz mindenhonnan, sok méh sérülten próbált kimászni a méztócsából, amibe beleragadtak.

Ezután újabb, és újabb szúrás érte a kast, egyre nagyobb rombolást okozva. A kis méh nem értette miért történik ez, az elő szokott fordulni, hogy némelyik rovar, állat szeretne mézet csenni tőlük, és ezért megbolygatja az otthonukat, de arra még nem volt példa, hogy valami ok nélkül le akarja rombolni.

A méhek elkezdtek kirajzani, a kas és a támadójuk közé repültek, hangos zümmögéssel próbálták elriasztani, vagy legalább olyan távolságot teremteni közte és a méhkas között, hogy ne érhesse el. Sikerült is meghátrálásra késztetni ezzel a hadmozdulattal, viszont nem nyugodhattak meg sokáig bátor kis harcosaink, mert egy pillanattal később egy hatalmas kő szakította át a fészkük falát, nagy területen szétzúzva azt.

A kis méhecske tudta, hogy tennie kell valamit, ha nem tudják megakadályozni a további pusztítás, az egész otthonuk romba dől, és a királynőjük, az édesanyjuk is elpusztul, ezzel megpecsételve az egész család sorsát.

Tudta, hogy támadnia kell, muszáj megszúrnia ezt az óriást, különben nem fog leállni a rombolással. Ez egy nehéz döntés, mert a méhek csak egyszer használhatják a fullánkjukat egész életükben. Egyszer szúrhatnak, egyszer védhetik meg magukat, azután a fullánkjuk kiszakad a testükből és meghalnak. Úgy élik minden napjukat, hogy soha semmit és senkit nem bántanak, nem bánthatnak, mert ha egyszer megteszik végük.

De most nem volt más választása a méhecskének, nem nézhette tétlenül családja megsemmisülését. Össze szedte minden erejét és az ellenség felé repült. Tett pár kört körülötte, majd amikor megtalálta a megfelelő célpontot támadott. Gyorsan pontosan szúrt, és a támadója fájdalmával egy időben belé is belehasított az a kín, amit a fullánkja elvesztése okozott.

A csípés után egy tompa ütést érzett, erőtlenül felreppent, szaggatottan csapkodott szárnyaival, majd a földre zuhant. Hallotta, ahogy a lény bömbölve elrohan. A testvérei még köröztek a levegőben, de tudta, hogy Ő már többé nem fog. De akkor is megérte. Pár nap alatt ki tudják javítani a kaptárban esett károkat, és a családja tovább élhet. Nélküle. És erre a kis hősre senki nem fog majd emlékezni, el sem temetik. Hiszen náluk természetes, hogy bárki az életét adja a családjáért.

A kisfiú vidéken volt a nagyszüleinél a hétvégén, akiknek a tanyájuk végén egy kis fás, bozótos, vadregényes rész terült el, a fiú itt szokott játszani ebéd után az árnyékben. Egyszer csak döngicsélésre lett figyelmes, és az egyik fán meglátott egy kövér méhkast. Rögtön felkeltette az érdeklődését, tudta, hogy ha nem vigyáz, megcsíphetik, de a városban sosem találkozott még ilyesmivel, úgyhogy félelmét gyorsan legyőzte a kíváncsiság. Letört egy ágat a fáról, letépkedte róla a leveleket és óvatosan beledöfte a hegyes végét a kaptárba. Ekkor elkezdtek kiözönleni belőle a méhek.

Kezdett még izgalmasabb lenni a dolog, gyorsan még párat beleszúrt, majd amikor már mindent ellepett a zümmögő méhsereg a kisfiú gyorsan hátrébb ugrott, ezután felkapott egy jó nagy követ a földről, és hozzávágta a méhkashoz, büszkén nevetett, amikor látta, hogy sikerült telibe találnia azt, és még be is szakítani az oldalát. Ezután viszont hirtelen egy erős égető fájdalom nyilallt a nyakába, odakapott és félresöpört onnan egy méhet. Rájött, hogy jobban teszi, ha futásnak ered, és a lüktető, égető fájdalomtól bőgve, berohant a házba…

Nem csak a Te nézőpontod létezik. Ami számodra apróságnak tűnhet, az másnak az egész életét jelentheti…

Pechál Péter

forrás: http://joportal.hu/

kép: econet.ru